Erdei remete - Macuszen, ANTIK művészi alkotás

Erdei remete - Macuszen, ANTIK művészi alkotás
Japán művész által kézzel festett, ANTIK falitekercs (kakejiku)

Eredetire és régire vágysz? Válaszd ezt antik original függő tekercset, amely valamikor 1900 és 1940 között készült kézzel készített mestermű. Ha szeretnél lakásodba antik japán hangulatot, e régi tekercs méltó szimbóluma lehet a japán kultúra iránti vonzalmadnak.  

Kakejiku tájkép 

A nagy méretű kakedzsiku különleges, antik fali tekercs, kézzel készített művészi alkotás, egyedi és megismételhetetlen. A háttér selyem is kézzel készített. A papír yasen papír. Korából kifolyólag felszínén karcolások és enyhe piszkozódás látható.

Származási kor: 1900-1940
Származási hely: Japán
Anyaga: túlnyomó részt selyem és papír
A kakejiku teljes mérete: 57 cm x 183 cm
Súly: 332 g

A képen található írásjegyek magyarázata szakértőnk szerint:

A 松仙 (Macuszen) név valószínűleg ennek a műnek az alkotójára utal, egy, a hagyományos kelet-ázsiai esztétikában, különösen a kínai és japán tájfestészeti hagyományokban elmélyült művészre. Ez a két hangulatos kandzsiból álló név mély szimbolikus súllyal bír, nemcsak a művész identitását tükrözi, hanem a munkájában rejlő témát is.

Az első karakter, a 松 (Macu) azt jelenti, hogy „fenyőfa”. A fenyőfák a hosszú életet, az ellenálló képességet és a tisztaságot szimbolizálják, megtestesítve az állhatatosságot és a szépséget minden évszakban. A második karakter, 仙 (Szen) remetét, halhatatlant vagy bölcset jelöl, egy olyan alakot sugallva, aki a spirituális megvilágosodás és a természettel való harmónia iránt elkötelezett. A 松仙 (Macuszen) együttesen a „Fenyőremete” költői képét idézi, aki a rugalmasságot és a bölcsességre való törekvést képviseli, olyan tulajdonságokat, amelyek összhangban állnak a hagyományos kelet-ázsiai filozófiai eszmékkel.

A festmény: meditatív táj

A festmény a Nanga (南画) vagy a Bundzsinga (文人画) hagyomány eszméit tükrözi, amely stílus hangsúlyozza a művészi kifejezésmódot, a filozófiai mélységet és a természethez való mély kapcsolatot. A ködös hegyek, a folyók, esetleg folyami hajók és félreeső házak harmonikus és meditatív kompozíciót alkotnak.

A művész szumi-e festékmosási technikáinak használata, finom színárnyalatokkal megerősítve, a san sui (山水), a tájfestés klasszikus kínai hagyományának hatását sugallja. Az egymást átfedő hegyek az erőt és a kitartást szimbolizálják, míg a folyó az élet és az idő áramlását idézi. Az emberi tevékenység minimális ábrázolása a természet nagyszerűségével való alázatos együttélést jelzi.

Kulturális és művészi kontextus

Ez a darab hagyományos japán kakedzsiku, amelyeket hagyományosan kis beugrókban (tokonoma) helyeznek el, hogy elmélkedésre ösztönözzenek. A derűs és szemlélődő hangulat illeszkedik az Edo (1603–1868) vagy a Meiji (1868–1912) korszak esztétikai elvárásaihoz.

*****

A kakemono 掛け物, ismertebb nevén kakedzsiku 掛け軸, egy japán tekercsfestmény vagy kalligráfia, amelyet általában selyemszövet élekkel szerelnek fel egy rugalmas hátlapra, így tárolás céljából feltekerhető. Ellentétben a makimonókkal, amelyeket egy sík felületen oldalirányban ki kell tekerni, a kakemonót a szoba belső dekorációjának részeként falra akasztják. Hagyományosan egy speciálisan értékes tárgyak bemutatására kialakított helyiség, az ún. tokonoma 床の間 fülkében van kiállítva.

Eredete állítólag a Nara-korszakra (710-794) nyúlik vissza. Eleinte vallási célokra használták őket, fokozatosan sokféle dolgot ábrázoltak rajtuk. A teakultúra fejlődésével a hagyományos japán szalonok díszítőelemeként funkcionáltak. Az Edo-korszak (1603-1868) óta a kakejiku műalkotásként egyre értékesebbé vált.