Hokuyó Sanjin: Darvak harmóniája, ANTIK művészi alkotás

Hokuyó Sanjin: Darvak harmóniája, ANTIK művészi alkotás
Japán művész által kézzel festett, ANTIK falitekercs (kakejiku)

Kakejiku kalligráfia 

A kakejiku különleges, antik fali tekercs, kézzel készített művészi alkotás, egyedi és megismételhetetlen. A háttér selyem is kézzel készített. A papír yasen papír. Korából kifolyólag felszínén karcolások és enyhe piszkozódás látható.

Származási kor: 1900-1940

Származási hely: Japán

Anyaga: túlnyomó részt selyem és papír

A kakejiku teljes mérete:
54.5 cm x 195 cm

Súly:
250-500 g

Az írásjegyek magyarázata

A kakejikukon levő írásjegyek sokszor nehezen olvashatóak a bonyolult írásmód miatt, sőt, nem ritkán csak sejtelmesen utalnak a művész kilétére - nem olyan egyértelműen, mint általában a nyugati festmények esetében.  Szakértőnk a következőképpen magyarázza a festmény jeleit:

A vörös pecsét vagy hanko a japán művészek hagyományos aláírási bélyegzője, és gyakran tartalmazza a művész nevét vagy álnevét. A munkájuk jelölésére használják, hasonlóan a nyugati művészet aláírásához.

A tekercs fő támája egy darupár. A karakterek kimondottan jól olvashatók. Íme az én értelmezésem:

Vizuális elemek:
1. Darupár:
• Az ikerdaruk a hosszú életet, a hűséget és a harmonikus partnerkapcsolatokat szimbolizálják. A kelet-ázsiai kultúrában a darvakat szépségükért, valamint a hosszú élettel és a házassági hűséggel való kapcsolatuk miatt tisztelik. 

2.
Fenyőfa:
• A fenyőfa a rugalmasságot, a kitartást és a stabil erényeket képviseli. Egész évben zöld marad, jelképezve a kitartást és a rendíthetetlen tisztességet.

3.
A nap hiánya:
• A művész nem ábrázolta a napot, amelynek hiánya a fenyőfa és a daruk nyújtotta nyugalomra és stabilitásra helyezi a hangsúlyt.

Kalligráfia:
Karakterek: 
• 紫 (Shī/Murasaki): Lila
• 成 (Sei / Naru): válni, átalakulni, elérni 
• 一 (Ichi/I): Egy 
• 琴 (Koto): Hagyományos japán vonós hangszer, amely a harmóniát vagy a zenét szimbolizálja 
• 和 (Wa): Harmónia, béke, japán stílusú 
• 松 (Matsu): Fenyőfa
• 鶴 (Kaku/Tsuru): Daru

Kifejezés értelmezése:
• 紫成一琴 (Shī sei ichi koto): Ezt a kifejezést úgy is értelmezhetjük, mint "egy lila kotóvá válni", ami metaforikusan egy egyedi, harmonikus dallam létrehozását jelenti.
• 和松鶴 (Wa shō kaku): Jelentése "fenyő és darvak harmóniája", kiemelve a harmónia fogalmát e szimbolikus elemek között.

Kombinált értelmezés:
A 紫成一琴和松鶴 kifejezés költőien ötvözi a harmónia, a zene, a fenyőfák és a darvak elemeit. Olyan jelenetet sugall, ahol a természetes elemek tökéletes, nyugodt egyensúlyban egyesülnek, amit a zenei harmónia fogalma (a koto képvisel). A "lila" szín használata gazdag, nyugodt légkört ad a békés képhez.

A tekercs a természet harmóniájára és nyugalmára összpontosít, a nap dinamikus energiája nélkül. A daruk és a fenyőfa nyugalma kiemeli a stabilitást és a tartós erényeket. A kalligráfia költőisége fokozza a tekercs sugallta nyugodt és időtlen minőséget.

A művész kiléte:
• 北遥山人 (Hokuyō sanjin): valószínűleg művészi álnév, jelentése "ember az északi hegyekből".

Jel:
• Az alján található piros pecsét jellemzően a művész nevét vagy a műterem jelzését tartalmazza. Bár a képről nehéz tisztán leolvasni, valószínűleg egyezik a művész aláírásával.

*****

A kakemono 掛け物, ismertebb nevén kakejiku 掛け軸, egy japán tekercsfestmény vagy kalligráfia, amelyet általában selyemszövet élekkel szerelnek fel egy rugalmas hátlapra, így tárolás céljából feltekerhető. Ellentétben a makimonókkal, amelyeket egy sík felületen oldalirányban ki kell tekerni, a kakemonót a szoba belső dekorációjának részeként falra akasztják. Hagyományosan egy speciálisan értékes tárgyak bemutatására kialakított helyiség, az ún. tokonoma 床の間fülkében van kiállítva.

Eredete állítólag a Nara-korszakra (710-794) nyúlik vissza. Eleinte vallási célokra használták őket, fokozatosan sokféle dolgot ábrázoltak rajtuk. A teakultúra fejlődésével a hagyományos japán szalonok díszítőelemeként funkcionáltak. Az Edo-korszak (1603-1868) óta a kakejiku műalkotásként egyre értékesebbé vált.