Leírás
Hála és imádság a hoszzú életért (Kotobuki va hatecuru koto nasi), ANTIK művészi alkotás
Japán művész által kézzel festett, ANTIK falitekercs (kakedzsiku)
Eredetire és régire vágysz? Válaszd ezt antik original függő tekercset, amely valamikor 1900 és 1940 között készült kézzel készített mestermű. Ha szeretnél lakásodba antik japán hangulatot, e régi tekercs méltó szimbóluma lehet a japán kultúra iránti vonzalmadnak.
Kakedzsiku kalligráfia
A kakedzsiku különleges, antik fali tekercs, kézzel készített művészi alkotás, egyedi és megismételhetetlen. A háttér selyem is kézzel készített. A papír yasen papír. Korából kifolyólag felszínén karcolások és enyhe piszkozódás látható.
Származási kor: 1900-1940
Származási hely: Japán
Anyaga: túlnyomó részt selyem és papír
A kakejiku teljes mérete: 61 cm x 193 cm
Súly: 304 g
Az írásjegyek magyarázata
A kakedzsikukon levő írásjegyek sokszor nehezen olvashatóak a bonyolult írásmód miatt, sőt, nem ritkán csak sejtelmesen utalnak a művész kilétére - nem olyan egyértelműen, mint általában a nyugati festmények esetében. A tekercsre egy kedves vásárlónk azonnal lecsapott :) De hogy az írásjegyek értelmezése ne maradjon el:
Zen felirat「寿無涯(じゅむがい、じゅかぎりなし)」konkrét olvasattal, "Kotobuki va hatecuru koto nasi" japános kiolvasással. 「寿は涯(はて)つること無し」
Részletesen: Az utolsó kanji: gai jelentése vég(e). valaminek, határ, korlát, az első kotobuki, jelentése: boldogság, köszöntés, a középső a "nai", a nincs, a tagadás kandzsija, azaz Hála és imádság a hosszú életért, és ezzel együtt a virágzásért/prosperálásért...
*****
A kakemono 掛け物, ismertebb nevén kakedzsiku 掛け軸, egy japán tekercsfestmény vagy kalligráfia, amelyet általában selyemszövet élekkel szerelnek fel egy rugalmas hátlapra, így tárolás céljából feltekerhető. Ellentétben a makimonókkal, amelyeket egy sík felületen oldalirányban ki kell tekerni, a kakemonót a szoba belső dekorációjának részeként falra akasztják. Hagyományosan egy speciálisan értékes tárgyak bemutatására kialakított helyiség, az ún. tokonoma 床の間fülkében van kiállítva.
Eredete állítólag a Nara-korszakra (710-794) nyúlik vissza. Eleinte vallási célokra használták őket, fokozatosan sokféle dolgot ábrázoltak rajtuk. A teakultúra fejlődésével a hagyományos japán szalonok díszítőelemeként funkcionáltak. Az Edo-korszak (1603-1868) óta a kakejiku műalkotásként egyre értékesebbé vált.