Keisen: Kiri no Fúkei (Ködös táj), ANTIK művészi alkotás - ELADVA

Keisen: Kiri no Fúkei (Ködös táj), ANTIK művészi alkotás
Japán művész által kézzel festett, ANTIK falitekercs (kakejiku)

Kakejiku tájkép 

A nagy méretű kakejiku különleges, antik fali tekercs, kézzel készített művészi alkotás, egyedi és megismételhetetlen. A háttér selyem is kézzel készített. A papír yasen papír. Korából kifolyólag felszínén karcolások és enyhe piszkozódás látható.

Származási kor: 1900-1940

Származási hely: Japán

Anyaga: túlnyomó részt selyem és papír

 A kakejiku teljes mérete:
58 cm x 185 cm

Súly:
376 g

Az írásjegyek (a név) magyarázata

A kép jobb oldalán az alkotóra nevére utaló 2 írásjegy található. Az írásjegyek ún. fűírással íródtak, amely a japán írásmód nehezen olvasható változata.

Szakértőnk a következőképpen magyarázza az írásjegyeket:

A kandzsi karakterek 恵泉 (Keisen) lehet a kakejikut alkotó művész neve. A név két karakterből áll:
1.
恵 (Kei) – Ez a kegyelem, szívesség vagy kedvesség érzésére utal. Jelzi, hogy a művész értékeli a jóindulatot, és a nagylelkűség vagy az áldás érzését kívánja közvetíteni munkáival.
2.
泉 (Sen) - E karakter jelentése "tavasz" vagy "szökőkút", ami gyakran az életet, a tisztaságot és a megújulást szimbolizálja. Ez arra utalhat, hogy a művész friss, élénkítő ötletek vagy alkotások forrásának tekinti magát.

A vörös pecsét vagy hanko a japán művészek hagyományos aláírási bélyegzője, és gyakran tartalmazza a művész nevét vagy álnevét. A munkájuk jelölésére használják, hasonlóan a nyugati művészet aláírásához.

Az írásjegyek együttesen arra utalnak, hogy a 恵泉 (Keisen) valószínűleg a művész neve, amelyet pozitív konnotációja miatt választott, és tükrözi a művész életfilozófiáját vagy a művészetében megidézett témákat. A név tehát a kép témájára utaló művészi álnév, ami gyakori a művészeknél, különösen a hagyományos japán kakejiku (függő tekercsek) kontextusában.

*****

A kakemono 掛け物, ismertebb nevén kakejiku 掛け軸, egy japán tekercsfestmény vagy kalligráfia, amelyet általában selyemszövet élekkel szerelnek fel egy rugalmas hátlapra, így tárolás céljából feltekerhető. Ellentétben a makimonókkal, amelyeket egy sík felületen oldalirányban ki kell tekerni, a kakemonót a szoba belső dekorációjának részeként falra akasztják. Hagyományosan egy speciálisan értékes tárgyak bemutatására kialakított helyiség, az ún. tokonoma 床の間fülkében van kiállítva.

Eredete állítólag a Nara-korszakra (710-794) nyúlik vissza. Eleinte vallási célokra használták őket, fokozatosan sokféle dolgot ábrázoltak rajtuk. A teakultúra fejlődésével a hagyományos japán szalonok díszítőelemeként funkcionáltak. Az Edo-korszak (1603-1868) óta a kakejiku műalkotásként egyre értékesebbé vált.