A matcha eredete, a tea útja

A MATCHA EREDETE

A matcha eredete egészen a kínai Tang-dinasztia idejéig vezethető vissza. A Tang-dinasztia a 7. és 10. század között uralkodott. Ebben az időben a Tang-dinasztia tagjai gőzölték a tealeveleket, majd téglákat formáljanak belőlük, így a teatermés könnyebben szállítható és később kereskedhető legyen. Ezekben a teatéglákban található levelek pörkölték, majd porították és a kapott teaport vízzel és sóval keverték össze.

Az igazi áttörést a Song-dinasztia (960–1279) hozta: ekkor kezdtek el egyre kifinomultabb módszereket alkalmazni a tealevelek őrlésére és az elkészítés során bambusz ecsettel (chasen) habosították a teát. Ez a forma spirituális és esztétikai jelentőséggel is bírt, különösen a buddhista szerzetesek körében.

A matcha tea megérkezése Japánba Myōan Eisai (1141–1215) nevéhez fűződik. Japán zen buddhista szerzetes, aki kétszer is járt Kínában, hogy ott tanulmányozza a chan (zen) buddhizmust és a buddhista írásokat. Második látogatásáról 1191-ben tért vissza Japánba – ezzel együtt teamagvakat, valamint a porított tea fogyasztásának és elkészítésének módszerét is elhozta.

Kép forrása: Pinterest

Miért volt fontos Eisai szerepe?

Eisai ezt követően elültette ezeket a magokat a kiotói templom területén, a Kamakura sógun otthonában. A Kamakura sógun idején a matchát csak rendkívül korlátozott mennyiségben állították elő, ezért luxus státuszszimbólumnak tekintették.

Eisai Japánba való visszatérése után nem sokkal a zen buddhisták új módszert fejlesztettek ki a zöld tea termesztésére. A tenchát a zöld tea növény árnyékos körülmények között történő termesztésével fejlesztették ki – ezt a módszert nagyrészt a matcha egészségügyi előnyeinek maximalizálásáért tartják számon. 

Eisai nemcsak hogy elhozta a tea magvakat (feltehetően a kínai Camellia sinensis var. sinensis fajtából), hanem írt is a tea fogyasztásának egészségügyi előnyeiről. Leghíresebb műve: „Kissa Yōjōki” (喫茶養生記 – „A teaivás egészségre gyakorolt hatásairól”) Ez a könyv 1211 körül íródott, és az egyik legkorábbi japán szöveg, amely kifejezetten dicséri a zöld tea (matcha) egészségügyi hatásait:„A tea az egészséges élet titka. Meghosszabbítja az életet.”

Eisai különösen a szamuráj réteget célozta meg a matcha előnyeivel: azt állította, hogy a tea elősegíti az éberséget, a koncentrációt és az erős test-lélek kapcsolatot – olyan értékeket, amelyek kulcsfontosságúak voltak a harcosok számára.

Kép forrása: Pinterest

Matcha tea rituáléja – más néven chanoyu, sado vagy chadō – a japán kultúra egyik legmélyebb és legszimbolikusabb hagyománya. A matcha, mint porított zöld tea, nem csupán egy ital, hanem egy szellemi és esztétikai élmény, amely több mint ezeréves fejlődés eredményeként alakult ki.

Muromachi-kor (1336–1573) idején a tea, köztük a matcha, a japán társadalom fontos részévé vált. 

A matcha rituálé filozófiája és szimbolikája

A matcha rituálé központjában a négy alapelv áll:

• Harmónia (wa): A természet, a vendégek és a szertartás során használt eszközök közötti összhang.
• Tisztelet (kei): A kölcsönös tisztelet kifejezése minden résztvevő és az eszközök iránt.
• Tisztaság (sei): Az eszközök és a környezet tisztasága, amely elősegíti a szellemi tisztulást.
• Nyugalom (jaku): A belső nyugalom és a meditációs állapot elérése a szertartás során.

Ezek az alapelvek nemcsak a szertartás menetét irányítják, hanem mélyebb szellemi és filozófiai jelentéssel is bírnak, amelyek a japán kultúra szerves részét képezik.

A matcha rituálé, más néven wabi-cha, a japán teaszertartás egyik legfontosabb irányzata, amely a Murata Jukō (村田珠光) és Sen no Rikyū (千利休) munkásságának eredményeként alakult ki. Ezek a mesterek nemcsak a tea elkészítésének módját formálták meg, hanem annak filozófiai és esztétikai alapjait is lefektették.

Kép forrása: Pinterest

Murata Jukō: A wabi-cha megalapítója

Murata Jukō (1423–1502) zen buddhista szerzetes és renga költő volt, aki a tea iránti érdeklődését a zen filozófiájával ötvözte. Tanulmányozta Ikkyū Sōjun zen mestert, aki szerint "a Buddha tana a tea útján is megnyilvánul". Ez az eszme inspirálta Jukōt a tea szertartásának egyszerűsítésére és mélyebb szellemi tartalommal való megtöltésére. A wabi eszméje – az egyszerűség, a tisztaság és a nyugalom keresése – központi szerepet kapott munkásságában. Jukō hangsúlyozta a korábban leírt 4 alapelvet a tea szertartásában. Ezek az alapelvek ma is meghatározzák a japán teaszertartás gyakorlatát. 

Sen no Rikyū: A wabi-cha tökéletesítője

Sen no Rikyū (1522–1591) a japán teaszertartás egyik legismertebb alakja, aki Jukō tanításait továbbfejlesztette és tökéletesítette. Rikyū a wabi eszméjét a tea szertartás minden aspektusába beépítette: a teázó helyiség (chashitsu) kialakításától kezdve a használt eszközök egyszerűségéig. A teaházak mérete csökkent, a díszítettség minimalizálódott, és a természetes anyagok, mint a bambusz és a fa kerültek előtérbe. Rikyū tervezte a híres Tai-an teaházat, amely mindössze két tatami mat területű, és a legkisebb teaházak közé tartozik. Ez a teaház a wabi eszméjének megtestesítője, ahol a csendes egyszerűség és a természetes szépség dominál. 

Rikyū továbbá bevezette a nijiriguchi (alacsony bejáratú ajtó) használatát, amely szimbolizálja a társadalmi egyenlőséget és a tiszteletet a vendégek iránt. Ez a gesztus arra emlékeztet, hogy a teázás során minden résztvevő egyenlő, függetlenül társadalmi státuszától.

A matcha tea jelentségéről napjainkban egy következő bejegyzésünkben olvashatsz majd. :)