Rámen? Itadakimasz!
A japán konyhában igen népszerűek a levesek, a legismertebb a miszó, a szoba és udon, illetve a rámen tésztaleves. Most a legutóbbiról írnánk pár szót.
A rámen eredete bizonytalan, alapvetően Kínából származtatják, de vannak, akik szerint japán találmány. Tény, hogy a 20. század második felétől robbanásszerűen vált népszerűvé, köszönhetően a 2. világháború utóhatásainak: egyfelől a frontról hazatérő katonák megváltozott szokásainak, másfelől az olcsó, amerikai liszt importnak. Ne felejtsük az instant tészta 1958-bani feltalálását se, amelynek köszönhetően bárki pillanat alatt otthon is összedobhatott egy fincsi ráment.. Tény ami tény, az 1950-es évek után háztartások és éttermek mindennapi kínálatában kapott helyet ez az ízletes étel.
A rámen alapvetően húsleves, tésztával és egy feltét husival, ami leginkább disznó. Persze vannak az általános japán hozzávalók, úgy mint miszó, szójaszósz, nori, tojás és zöldhagyma. Természetesen megvannak a régiók saját rámenjei, így a sertéscsontleves alapú tonkocu-rámen Kjúsú vidéken npészerű, míg a miszó alapút leginkább Hokkaidón fogyasztják.
A ráment általános éttermekben is kínálják, de ha a Szigetországban kint járva megkívánjuk e japán eledelt, mindenképpen az ún. rámen-jába üljünk be, hiszen ezek az autentikus, szinte kizárólag rámenre specializálódott éttermek. Ilyenkor általánosságban igazi japános hangulatba csöppenünk: az étterem közepén gőzbe burkolózott "látványkonyha", hatalmas fazekokkal, sürgőforgó, a betérőket hangos "Irassaimasze!"-val üdvözlő szakácsokkal, akik pár perc alatt a pultra varázsolják e mennyei tésztalevest.
A ráment nagy méretű leveses kerámia tálakból fogyasztják, amelyek alakja szintén más és más régiónként. A lényeg, hogy jó nagy adag beleférjen :)
Jó étvágyat! Itadakimasz!
Kapcsolódó termékek
