San-pó - Hegycsúcs, ANTIK művészi alkotás

San-pó - Hegycsúcs, ANTIK művészi alkotás
Japán művész által kézzel festett, ANTIK falitekercs (kakejiku)

Kakejiku tájkép 

A nagy méretű kakejiku különleges, antik fali tekercs, kézzel készített művészi alkotás, egyedi és megismételhetetlen. A háttér selyem is kézzel készített. A papír yasen papír. Korából kifolyólag felszínén karcolások és enyhe piszkozódás látható.

Származási kor: 1900-1940

Származási hely: Japán

Anyaga: túlnyomó részt selyem és papír

 A kakejiku teljes mérete:
53 cm x 185 cm

Súly:
250-500 g

A képen található írásjegyek magyarázata szakértőnk szerint:

A "峰" (hō) karakter egyértelműen a második kanjiként azonosítható, ami "csúcsot" jelent.

Az első karakter nem azonosítható egyértelműen a képen. Úgy tűnik, hogy hasonlít olyan karakterekre, mint a 山 vagy a 心, de a pontos karakter nem határozható meg biztosan a kalligrafikus stílus és a képen való részleges láthatóság miatt. Személy szerint úgy gondolom, hogy 山-nak kell lennie. 

Lehetséges névkombinációk:
A gyakori párosítások és a művésznevekben, különösen a kakejikuban jellemző természettel kapcsolatos téma alapján az első karakter a következő lehet:
• 山 (san/yama), ami "hegyet" jelent, a 峰-vel kombinálva potenciálisan 山峰-t (sanpō vagy yamamine, jelentése "hegycsúcs") alkotva.
• 森 (shin), ami "erdőt" jelent, a 峰-vel kombinálva potenciálisan 森峰-t (shinhō vagy morimin) alkot.

Személy szerint úgy gondolom, hogy 山-nak kell lennie. Vagyis a teljes név: 山峰 (sanpō vagy yamamine), amely kifejezés egyszerre utal a témára (hegycsúcs), illetve egyúttal művészi álnév is, amely megoldás gyakori a művészeknél, különösen a hagyományos japán kakejiku (függő tekercsek) kontextusában.

*****

A kakemono 掛け物, ismertebb nevén kakejiku 掛け軸, egy japán tekercsfestmény vagy kalligráfia, amelyet általában selyemszövet élekkel szerelnek fel egy rugalmas hátlapra, így tárolás céljából feltekerhető. Ellentétben a makimonókkal, amelyeket egy sík felületen oldalirányban ki kell tekerni, a kakemonót a szoba belső dekorációjának részeként falra akasztják. Hagyományosan egy speciálisan értékes tárgyak bemutatására kialakított helyiség, az ún. tokonoma 床の間fülkében van kiállítva.

Eredete állítólag a Nara-korszakra (710-794) nyúlik vissza. Eleinte vallási célokra használták őket, fokozatosan sokféle dolgot ábrázoltak rajtuk. A teakultúra fejlődésével a hagyományos japán szalonok díszítőelemeként funkcionáltak. Az Edo-korszak (1603-1868) óta a kakejiku műalkotásként egyre értékesebbé vált.