Szanszui Rinpú: Sóin szenkei (Fenyőfák forrással), ANTIK művészi alkotás

Rinpú: Sóin szenkei (Fenyőfák forrással), ANTIK művészi alkotás
Japán művész által kézzel festett, ANTIK falitekercs (kakejiku)

Kakejiku tájkép 

A nagy méretű kakejiku különleges, antik fali tekercs, kézzel készített művészi alkotás, egyedi és megismételhetetlen. A háttér selyem is kézzel készített. A papír yasen papír. Korából kifolyólag felszínén karcolások és enyhe piszkozódás, ill. a hátulján minimális szakadás látható - ez a kép esztétikumából semmit nem vsznek el, sőt.

Származási kor: 1900-1940

Származási hely: Japán

Anyaga: túlnyomó részt selyem és papír

A kakejiku teljes mérete:
55.5 cm x  174 cm

A belső kép mérete:
46.5 cm x 100 cm

Súly:
cc. 500 g

Szakértőnk így magyarázza a kakejikun található írásjegyeket

ÖSSZEFOGLALÓ
A kandzsik és pecsétek részletes vizsgálata alapján a következőket azonosítottuk:

Alkotó:
Úgy tűnik, hogy a művész neve 林楓 (japánul Hayashi Kaede vagy Rinpū, kínaiul Lin Feng), amint azt az írott kandzsi és a tekercsen lévő piros pecsét is jelzi.

Cím vagy leírás:
A kanjik 松韻泉形 (shōin senkei) a táj művészi leírására utalnak, hangsúlyozva a "fenyők tónusa" és a "források alakja" természeti jelenségeket.

Dátum:
A 己巳春日 (kishi harubi) karakterek egy dátumot jelölnek a hagyományos kelet-ázsiai naptárban. A 己巳 egy hatvanéves ciklus 6. évére utal, a 春日 pedig "tavaszi napot" jelent. Az adott év a történelmi időszaktól függően változhat.

Történelmi háttér:
A tájelemek, például hegyek, víz, erdők és meghatározott fák (például fenyő és juhar) kombinációja klasszikus téma a kelet-ázsiai művészetben, különösen a hagyományos kínai és japán tájfestészetben (山水画, sansuiga). Ez a stílus a természet szépségére és harmóniájára összpontosít, gyakran korlátozott színpalettát és ecsettechnikákat használ, hogy nyugodt és időtlen jelenetet idézzen elő.

Művészi részletek:
A festményen a hagyományos tájtekercsek jellegzetes elemei láthatók, mint például ködös hegyek, folyó víz és részletgazdag lombok. Ezek a komponensek összhangban állnak a shanshui (山水) vagy "hegy és víz" festészet esztétikai elveivel, amely az ember és a természet közötti spirituális és harmonikus kapcsolatot hangsúlyozza.

A tekercs egy hagyományos japán tájkép egy 林楓 (Hayashi Kaede vagy Rinpū) nevű művésztől. A cím és a leírás a klasszikus kelet-ázsiai tájművészetre jellemző derűs természeti jelenetet idéz. A művészi szóhasználat és a készítésre utaló dátum azt sugallja, hogy a műalkotást egy adott tavaszi időszak megünneplésére alkották, tükrözve a természeti világ és ciklikus szépségének mély megbecsülését.

RÉSZLETEK

A tekercs külső oldalán lévő négy kandzsi karakter a következő:
1. 山 (yama vagy san) - "hegy"
2. 水 (mizu vagy sui) - "víz"
3. 林 (hayashi vagy rin) - "erdő" 
4. 楓 (kaede vagy fū/pū) - "juhar" vagy "juharfa"

A 2-2 kandzsi kombinációnak a következő jelentése van: A 山水 (sansui) tipikusan "tájra" vagy "tájra" utal, amelyet gyakran a hagyományos tájképek kontextusában használnak. A 林楓 (rinpū vagy hayashi kaede) az "erdőt" és a "juhart" egyesíti, ami juharfákkal teli erdőre utalhat. Ezért a 山水林楓 teljes kifejezés úgy értelmezhető, mint Hegy és Víz Rinpúja, amely a tájfestő nevére utal és hivatására (tájfestői stílusára) utal. A 山水林楓 (sansui rinpū) kombinációja nem különösebben gyakori a hagyományos kínai vagy japán tekercsekben. Azonban mindegyik karakter és az általuk képviselt fogalmak nagyon gyakoriak és fontosak mind a kínai, mind a japán művészetben és irodalomban.

A három függőleges sor a következő:
1. 松韻泉形 (shōin senkei)
2. 己巳春日 (kishi harubi)
3. 林楓 (Rinpū vagy Hayashi Kaede) – Vélhetően a művész neve.

Részletek: 
松韻泉形: 
松 (matsu) - "fenyő"
韻 (in) - "rím" vagy "hangszín"
泉 (sen) - "forrás" vagy "szökőkút" 
形 (kei) - "alak" vagy "forma"
A 4 jelet egyben "A fenyők tónusa, a források alakja"-ként lehetne fordítani.

己巳春日
Ez valószínűleg egy dátumot jelöl, általában a hatvanéves ciklust használják a hagyományos kelet-ázsiai naptárak szerint. A 己巳 (kishi) a kínai állatövben a hatvanéves ciklusévek egyikére utal. 己-ból (ki) és 巳-ból (ebben a kombinációban mi vagy shi) áll, amelyek egy elemnek és egy állatnak felelnek meg a ciklusban. A 春日 (harubi) azt jelenti, hogy „tavasz”. 

林楓:
林 (hayashi) - "erdő"
楓 (kaede) - "juhar"
Valószínűleg a művész neve: 林楓 (Rinpū vagy Hayashi Kaede).

A pecsét
A kelet-ázsiai művészetben használt piros pecsétek jellemzően a művész aláírása (pecsétje). Úgy tűnik, hogy a képen látható pecsét hagyományos kínai karaktereket tartalmaz négyzetes formátumban, ami az ilyen pecsétek esetében megszokott. A vizuális jelek alapján a pecsét a következő kandzsikat tartalmazza:

林 (hayashi vagy lin) - "erdő"
楓 (kaede vagy fū/pū) - "juhar"

Ezek a karakterek megegyeznek a korábban azonosított "林楓" névvel, ami valószínűleg megerősíti, hogy 林楓 (Rinpū vagy Hayashi Kaede) valóban ennek a tekercsnek az alkotóművésze. Így a tekercsen lévő piros pecsét megerősíti 林楓 művészként való azonosítását, megerősítve a szerzőséget és hitelességet adva a műalkotásnak.

*****

A kakemono 掛け物, ismertebb nevén kakejiku 掛け軸, egy japán tekercsfestmény vagy kalligráfia, amelyet általában selyemszövet élekkel szerelnek fel egy rugalmas hátlapra, így tárolás céljából feltekerhető. Ellentétben a makimonókkal, amelyeket egy sík felületen oldalirányban ki kell tekerni, a kakemonót a szoba belső dekorációjának részeként falra akasztják. Hagyományosan egy speciálisan értékes tárgyak bemutatására kialakított helyiség, az ún. tokonoma 床の間fülkében van kiállítva.

Eredete állítólag a Nara-korszakra (710-794) nyúlik vissza. Eleinte vallási célokra használták őket, fokozatosan sokféle dolgot ábrázoltak rajtuk. A teakultúra fejlődésével a hagyományos japán szalonok díszítőelemeként funkcionáltak. Az Edo-korszak (1603-1868) óta a kakejiku műalkotásként egyre értékesebbé vált.