Tózenshigoku - Tökéletes természetesség, ANTIK művészi alkotás

Tózenshigoku - Tökéletes természetesség, ANTIK művészi alkotás
Japán művész által kézzel festett, ANTIK falitekercs (kakejiku)

Kakejiku kalligráfia 

A kakejiku különleges, antik fali tekercs, kézzel készített művészi alkotás, egyedi és megismételhetetlen. A háttér selyem is kézzel készített. A papír yasen papír. Korából kifolyólag felszínén karcolások és enyhe piszkozódás látható.

Származási kor: 1900-1940

Származási hely: Japán

Anyaga: túlnyomó részt selyem és papír

A kakejiku teljes mérete:
47 cm x 197 cm

Súly:
250-500 g

Az írásjegyek magyarázata

A kakejikukon levő írásjegyek sokszor nehezen olvashatóak a bonyolult írásmód miatt, sőt, nem ritkán csak sejtelmesen utalnak a művész kilétére - nem olyan egyértelműen, mint általában a nyugati festmények esetében.  Szakértőnk a következőképpen magyarázza e kakejiku írásjegyeit:

A négy karakter közül az egyik, amely egyértelműen kiemelkedik, az utolsó írásjegy 極, ami "extrémet" jelent. A régi kanbunban (ókori kínai költészetben vagy közmondásokban) a 極 általában a 至-t követi. A 至極 (shigoku) jelentése: „rendkívüli”.

A kakejiku kontextusában a japán anyanyelvű olyan kifejezésre következtethet, mint a 当然至極, amelyet tozenshigoku-nak kell olvasni. A 当然 azt jelentése "természetes", "ésszerű" vagy "magától értetődő".
A „当然至極” együtt jelentheti a „rendkívül természetes” vagy a „legnagyobb” kifejezést, amelyet olyan helyzet vagy eredmény leírására használnak, amely nagyon elvárható vagy nyilvánvalóan rendkívül ésszerű. A kifejezés hangsúlyozza, hogy valami nem csak természetes vagy ésszerű, hanem a legmesszebbmenőkig vagy a legmagasabb fokig az, amely a buddhista ilyenség (Tathatá) fogalomra utal.

Bal oldali függőleges szöveg: 
A sor három részre osztható az alábbiak szerint. 

1.
歓楽島達人語曰 
• 歓 - "Öröm"
• 楽 - "Zene" vagy "Szórakozás" 
• 島 - "Sziget" 
• 達人 - "Szakértő" vagy "Mester"
• 語 - "Nyelv" vagy "Beszél" 
• 曰 – „Mond” (klasszikus kínai szövegekben használatos)

Ez úgy értelmezhető, hogy "Egy mester beszél az örömteli szigeten".

2.
義求浅道也
• 義 – „Igazságosság”
• 求 - "Keress" 
• 浅 - "Sekély" 
• 道 - "Út" 
• 也 - Klasszikus létige (van)

Ez úgy értelmezhető, hogy "Az igazság keresése sekély út."

3.
蕪弥生七八曰
• 蕪 - "répa" vagy "Kabu" vezetéknév
• 弥生 - "Yayoi" (egy név vagy a harmadik hónap a holdnaptárban) 
• 七八 - "hetedik és nyolcadik" 
• 曰 - "Mond" vagy "Dátum"

Ez a rész egy személyhez vagy dátumhoz kapcsolódhat, esetleg "Kabu Yayoi a hetedik és a nyolcadik napon beszél".

A teljes tekercs értelmezése
Ezeket a részeket kombinálva a tekercs átfogó üzenete a következőképpen értelmezhető:

A központi kifejezés "当然至極" (Tōzen Shigoku) kiemelii az üzenetet, ami azt jelenti, hogy "tökéletes természetesség", "teljesen helyes" vagy "a legésszerűbb". Ez valójábsn egy filozófikus tanítás.

A mellette lévő kifejezések szerint egy mester beszél az "örömteli szigeten", valószínűleg egy összejövetelen. Tanításának lényege, hogy felhívja figyelmünket, hogy az igazlelkűség komoly keresése lehet sekélyes út. Másképpen, a sekélyes élvezet akadálya lehet a helyes út keresésének.
Az utolsó rész azt jelzi, hogy valami Kabu Yayoi mondta ezt a hetedik és nyolcadik napon, utalva arra, hogy sok napot töltöttek ünnepléssel.

*****

A kakemono 掛け物, ismertebb nevén kakejiku 掛け軸, egy japán tekercsfestmény vagy kalligráfia, amelyet általában selyemszövet élekkel szerelnek fel egy rugalmas hátlapra, így tárolás céljából feltekerhető. Ellentétben a makimonókkal, amelyeket egy sík felületen oldalirányban ki kell tekerni, a kakemonót a szoba belső dekorációjának részeként falra akasztják. Hagyományosan egy speciálisan értékes tárgyak bemutatására kialakított helyiség, az ún. tokonoma 床の間fülkében van kiállítva.

Eredete állítólag a Nara-korszakra (710-794) nyúlik vissza. Eleinte vallási célokra használták őket, fokozatosan sokféle dolgot ábrázoltak rajtuk. A teakultúra fejlődésével a hagyományos japán szalonok díszítőelemeként funkcionáltak. Az Edo-korszak (1603-1868) óta a kakejiku műalkotásként egyre értékesebbé vált.