Leírás
Virágpompa - Kaszen, ANTIK művészi alkotás
Japán művész által kézzel festett, ANTIK falitekercs (kakejiku)
Eredetire és régire vágysz? Válaszd ezt antik original függő tekercset, amely valamikor 1900 és 1940 között készült kézzel készített mestermű. Ha szeretnél lakásodba antik japán hangulatot, e régi tekercs méltó szimbóluma lehet a japán kultúra iránti vonzalmadnak.
Kakejiku tájkép
A nagy méretű kakedzsiku különleges, antik fali tekercs, kézzel készített művészi alkotás, egyedi és megismételhetetlen. A háttér selyem is kézzel készített. A papír yasen papír. Korából kifolyólag felszínén karcolások és enyhe piszkozódás látható.
Származási kor: 1900-1940
Származási hely: Japán
Anyaga: túlnyomó részt selyem és papír
A kakejiku teljes mérete: 60 cm x 18 cm
Súly: 355 g
A képen található írásjegyek magyarázata szakértőnk szerint:
Ez a kakejiku (függőtekercs) egy klasszikus japán virágkompozíciót ábrázol, amely több szinten is értelmezhető – esztétikailag, szimbolikusan és kulturálisan.
Kompozíció és stílus
A festmény aszimmetrikus, mégis kiegyensúlyozott: a középpontban egy nagy, fehér virág (valószínűleg bazsarózsa) dominál. Körülötte különböző évszakok növényei jelennek meg. A kompozíció „felfelé áramlik”, ami a japán festészetben az élet folytonosságát és a természet ciklikusságát hangsúlyozza. A stílus a nihonga (hagyományos japán festészet) irányába mutat: finom ecsetkezelés, lágy színátmenetek, természetes pigmentek hatása jellemzi.
Növények és szimbolikájuk
A képen nem véletlenszerű növények szerepelnek – ez egy úgynevezett „négy évszak egy képen” (shiki-e) típusú kompozíció.
Bazsarózsa (középen)
Jelentése: gazdagság, nemesség, női szépség. Gyakran „a virágok királynője” Japánban
Írisz (bal oldalon, kék).
Tavasz / kora nyár szimbóluma, Védelmet és tisztaságot jelképez
Szilvavirág ág (felső rész, piros-fehér virágok)
A tél végét és az újjászületést jelenti. Kitartás és remény szimbóluma
Nárcisz (alsó rész)
Tél / kora tavasz. Megújulás, csendes szépség
Piros bogyók (valószínű nandina)
Szerencse és védelem (különösen újév körül)
Esztétikai elvek
1. Ma (間) – üres tér A háttér nagy része üres, ami nyugalmat és fókuszt teremt. Nem hiány, hanem tudatos kompozíciós elem
2. Wabi-sabi Finom tökéletlenség, természetesség Nem hivalkodó, hanem visszafogott szépség
3. Mozgás és ritmus Az ágak íve és a virágok elhelyezése vizuális „táncot” hoz létre. A tekintet alulról felfelé halad
Összegzés Ez a kakejiku nem egyszerű virágcsendélet, hanem: az évszakok körforgásának vizuális költeménye, a természet és az ember közötti harmónia kifejezése, egy meditatív, időtlen szépségű mű.
Ez a darab hagyományos japán kakedzsiku, amelyeket hagyományosan kis beugrókban (tokonoma) helyeznek el, hogy elmélkedésre ösztönözzenek. A derűs és szemlélődő hangulat illeszkedik az Edo (1603–1868) vagy a Meiji (1868–1912) korszak esztétikai elvárásaihoz.
*****
A kakemono 掛け物, ismertebb nevén kakedzsiku 掛け軸, egy japán tekercsfestmény vagy kalligráfia, amelyet általában selyemszövet élekkel szerelnek fel egy rugalmas hátlapra, így tárolás céljából feltekerhető. Ellentétben a makimonókkal, amelyeket egy sík felületen oldalirányban ki kell tekerni, a kakemonót a szoba belső dekorációjának részeként falra akasztják. Hagyományosan egy speciálisan értékes tárgyak bemutatására kialakított helyiség, az ún. tokonoma 床の間 fülkében van kiállítva.
Eredete állítólag a Nara-korszakra (710-794) nyúlik vissza. Eleinte vallási célokra használták őket, fokozatosan sokféle dolgot ábrázoltak rajtuk. A teakultúra fejlődésével a hagyományos japán szalonok díszítőelemeként funkcionáltak. Az Edo-korszak (1603-1868) óta a kakejiku műalkotásként egyre értékesebbé vált.