A japán életérzés

Az ikebana kifejezés a japán ikeru (生ける, 'rendezni (virágokat), életet élni, élni') és hana (花, 'virág') kombinációjából származik. A lehetséges fordítások közé tartozik az „életet adni a virágoknak” és a „virágok elrendezése”.

Az ikeban egy egyedülálló japán művészeti forma, amely magában foglalja a virágok átgondolt és gyönyörű elrendezését. Értékeli az egyszerűséget, az egyensúlyt és a természet tiszteletét. A történelem során az ikebana vallási tevékenységből elismert művészeti formává nőtte ki magát. 

A japánok ismertek kiváló kézimukáikról, s ha ez párosul a divattal, az szuper termékeket eredményez. Ez a női táskák esetében sincs másképp. A japán dizájnerek általában ötvözik a modernet és a hagyományost: vagy modern mintákat használnak hagyományos táskán vagy hagyományos mintákat tesznek modern táskára.

 

A japán konyhában igen népszerűek a levesek, a legismertebb a miszó, a szoba és udon, illetve a rámen tésztaleves. Most a legutóbbiról írnánk pár szót.

A rámen eredete bizonytalan, alapvetően Kínából származtatják, de vannak, akik szerint japán találmány. Tény, hogy a 20. század második felétől robbanásszerűen vált népszerűvé, köszönhetően a 2. világháború utóhatásainak: egyfelől a frontról hazatérő katonák megváltozott szokásainak, másfelől az olcsó, amerikai liszt importnak. Ne felejtsük az instant tészta 1958-bani feltalálását se, amelynek köszönhetően bárki pillanat alatt otthon is összedobhatott egy fincsi ráment.. Tény ami tény, az 1950-es évek után háztartások és éttermek mindennapi kínálatában kapott helyet ez az ízletes étel.

A Keiko Japan japán dekorációi ismét méltó helyükre kerültek, mégpedig egy egri sushi étterem falára. A Mister Sushi étterem kikerülhetetlen tényező, ha valaki japán ételt akar enni a történelmi városban, ezért nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy a séf megkeresésére japán faliképeink e remek étterem díszeivé válhattak...

A sakura (szakura) 桜 szót minden japán japánkedvelő ismeri. Cseresznyeszirmokat láthatünk szimbólumokként, díszítőemelekként számos japán ajándéktárgyon, művészeti terméken, de akár ruhákon, textíliákon is.

A japán cseresznyevirágzáshoz fűződő viszonynak óriási tradíciója van. Manapság a tavaszi megújulást várók olyannyira szeretnék pontosan tudni az idejét, hogy a meterológiai szolgálat komoly erőfeszítéseket tesz a minél pontosabb prognózis érdekében.

 

Ha a japán konyhát nézzük, végtelenül színes ételkínálattal találkozhatunk. Ám ha tíz embert megkérdezünk, melyik a legismertebb japán étel, kilenc biztosan ezt vágja rá: sushi. És nem is méltatlanul: a sushi egyszerű, de finom, egészséges és hagyományos étel, sőt, ha a legújabb irányzatokat nézzük, nagyon trendi is...
 

 

Magyarul hol rizspálinkának, hol rizsbornak fordítják, de e kifejezések csak közel állnak az igazsághoz. A japánok nemzeti alkoholja valóban rizsből készül, de se nem bor, se nem pálinka, hanem szake 酒.

Magyarországon is egyre többen fogyszatanak szakét, japán éttermek mellett egyre több bolt polcain is megtallható. A szake rizs erjesztésével készül, amelyhez vízet adnak, illetve egy kódzsi nevű erjesztést segítő "adalékot", amely rizsből és erjesztőgombából áll. 

Egy olyan témban fogunk írni, amely kapcsán még biztosan sokszor jelentkezünk majd: ez a JAPANDI.

A JAPANDI viszonylag új irány a lakberendezésben, a japán és a skandináv stílusok vegyítéséből jött létre, maga a kifejezés is játék a két szóval. Adva az északiakra jellemző sítlusos természetesség és a japán enteriőrök letisztult eleganciája. Ha szemünk elé idézzeük e kettőt, csak azon csodálkozhatunk, ez a két felület hogyhogy csak nemrég találkozott.

 

Japán kifejezetten híres a fesztiváljairól, és ezt a hírnevet télen is ápolja: a több mint 2 millió látogatóval rendelkező legnagyobb téli rendezvény a „Hó Fesztivál” Sapporóban felejthetetlen ünnepség. Több száz hószobrot tekinthetünk meg különböző híres épületekről, illetve személyekről. A hóból épített színpadon zenei előadásokat tartanak...

Szent Miklós alakjával a japánok már a 16.századi keresztény portugál hittérítők kapcsán megismerkedtek, ám ez a jóságos, gyerekeket megajándékozó figura az ő kultúrájukban sem volt ismeretlen... 

A darumadár vitathatatlanul Japán egyik jelképe. A mandzsu vagy japán daru (Grus japonensis) veszélyeztetett faj, Hokkaido keleti régiójában lehetünk szemtanúi e csodás madár röptének. Hozzávetőlegesen 4.000 példány él belőle.

Japánban, az ősidők óta misztikus figuraként tisztelik, szinte sintó isteni rangra emelték. A konfucionizmus szerint a daru ezer évig él - nem véletlen hát, hogy a hosszú élet, a siker és a jó szerencse szimbólumai. Úgy tartják, hogy a daru megfelel az imákra és teljesíti a kívánságodat - innen ered az ezer daru origami-hajtogatása (szenzaburu) vágyunk elérése céljából.

 

 

Mindenki hallott a japán teaszertartásról. A kultúrában mélyen gyökerező ceremónia japános precizitással végrehajtandó, igen speciális esemény. De szerencsénkre a japánok sokkal profánabban is teáznak. Többször isznak teát egy nap, étkezések, pihenők, különféle tevékenységek után, vagy csak úgy, az élvezet kedvéért...

"Élt a középkori Japánban egy ember, Roshinak hívták. Roshi élt-halt a sárkányokkért, házának falát sárkányos képek borították, udvarán sárkányos szobrok bújtak meg a bokrok között. Ha találkozott valakivel, csak sárkányos témáról volt hajlandó beszélni, sőt, ha egyedül volt is, csak a sárkányok körül forogtak a gondolatai...

Japánban a koi-ponty a szerencse egyik kiemelt jelképe. Mai napig nagy becsben tartják, hagyományos házak mellett nem ritkán úszkálnak csoportosan. Hát nem gyönyörűek?

Japánban a kultúra napját (文化の日) 1868 óta ünneplik. Ekkor ugyan még Tenchó-setsu-nak hívták, és az éppen uralkodó Meiji császár születésnapja (november 3.) alkalmából tartották meg. A híres császár 1912-ben elhunyt, de november 3-at mrá mint a kultúra napját csak 1948-tól ünnepli a nemzet, mégpedig annak emlékére, hogy 1946-ban kikiáltották Japán háború utáni alkotmányát...