A japán életérzés

Japánban a koi-ponty a szerencse egyik kiemelt jelképe. Mai napig nagy becsben tartják, hagyományos házak mellett nem ritkán úszkálnak csoportosan. Hát nem gyönyörűek?

Japánban a kultúra napját (文化の日) 1868 óta ünneplik. Ekkor ugyan még Tenchó-setsu-nak hívták, és az éppen uralkodó Meiji császár születésnapja (november 3.) alkalmából tartották meg. A híres császár 1912-ben elhunyt, de november 3-at mrá mint a kultúra napját csak 1948-tól ünnepli a nemzet, mégpedig annak emlékére, hogy 1946-ban kikiáltották Japán háború utáni alkotmányát...

A japán Sport napja (スポーツの日, Supōtsu no hi) nemzeti ünnep, amelyet mindig október második hétfőjén tartanak, ezzel tisztelegve az 1964-es Tokióban rendezett nyári olimpiai játékok előtt. Ami ősszel volt :) De ez természetes, hiszen Japánban a nyári monszun időszak kegyetlen próbatétel. Számtalan közösség és iskola rendez mini-Olimpiát e napon, szokásos versenyszámokkal. Ám számtalan rendhagyóbb kompetícióban is részt vehetünk e napon: kötélhúzás, zsákbafutó verseny vagy akár a három-lábon-rohanás, amikor is a két egymás mellett futó atléta belső lábait összekötik... De tesztelhető erőnléted "sérült" társad bambuszhordágyon való cipelésével is. Azt nem tudjuk, ezek a sportágak mikor lesznek ténylegesen olimpiai sportágak, de hogy addig is remek mókák, az tuti.  

A sumi-e tusfestészet a legegyszerűbb művészeti ágak közül való, noha mélysége nem vitatható. Nem ritkán csak fekete tintát alkalmaznak, ilyen esetben színárnyalatokat is csak a fekete felvizezésével teremtenek meg. Természetesen színesebb festmények is vannak, de ezek is egyszerűek, semmiképpen nem giccsesek vagy túldíszítettek...

Idén szeptember 23-án ünneplik Japánban az őszi napéjegyenlőség napját (秋分の日, Shūbun no Hi). A Felkelő Nap országában nagyobb felhajtással jár e nap, mint a nyugati kultúrában. A családtagok összegyűlnek, meglátogatják az ősök sírjait e napon, szentélyekbe, templomokba mennek el.

Különféle szabadtéri aktivitásokkal szintén ünneplik az őszi jó időt és betakarítást, olyan ünnepi édességel fogyaztásával egybekötve, mint a botamochi, amely azuki pasztával bevont édes rizsgombóc. Nyamnyam... :)

A Keiko Japan mintái nem ritkán japán fametszetek (ukiyo-e). Imádjuk őket, ami em csoda, hiszen e külünös hangulatú ábrázolásmód már az impresszionista festőket is elkápráztatta. Eredetüjk a korai Edo-korba, a 16. sz. elejére nyúlik vissza, amikor a művészeket megihlették a gyorsan fejlődő nagyváros kulturális pezsgése, ill. szamurájok városi életének életterei. Később az ábrázolások "átlépték" Edo falait, a terészetábrázolás is népszerű lett. Ennek köszönhetően vált a világ talán legtöbb másolatát eredményező művévé Hokusai Nagy hullám c. fametszete - amely nekünk is nagy kedvencünk. 
 

A Keiro No Hi, az Idő sek Napja, japán ünnepnap, tisztelgés a komolyabb kort megéltek előtt, a hála kifejezése részvételük előtt a társadalomban. MInden év szeptember harmadik hétfőjén hosszú életet és egészséget  kívánnak nekik egész Japában, és események sorát rendezik az időseknek, ajándékokkal halmozzák el őket.

Meglepő módon nincs általámos protokoll vagy hagyománykövetés az ünneplésben, igaz, az ünnep relatíve új, csak az 1960-as évek óta tartják, lényegében köszönhetően egy Kadovaki Maszao nevő farmernek. Ugyanis a 2. világháborút követően, a modernitásnak köszönhetően a régi családmodellre és benne az idősekre egyfajta kétkedéssel kezdtek tekinteni az egyébként hagyománytisztelő Japában. Ez ellen lépett fel az említett Kadovaki, aki falujában - tisztelete jeléül -ünnepet hirdetett az öregeknek. Kezdeményezése oly népszerű lett, hogy a sok követő után az állam 1966-ban nemzeti ünneppé nyilvánította a napot. 

Gondoljunk ma az idősekre mi is kiemelt szeretettel!

Ha elolvastad a Rólunk oldalunkat, már tudod, hogy a Keiko Japan^®-t harművészekként hoztuk létre, azzal a szándékkal, hogy a Japánra jellemző belső erőt termékeinken keresztül a mindennapokban mindenki számára elérhetővé tegyük. De mit jelent pontosan a keiko és mi az embléma a logónkban?